Román.

Román.

Elkezdődik ​,,a kihallgatás. Az igazságtalan, sokszor nevetséges vádak zuhataga között Misi már-már összeomlik. De amikor apját, az ácsot is felemlegetik rossz példaként, és a debreceni kollégiumi hagyományokra hivatkozva gonosztevőnek nevezik, kitör és kijelenti, hogy ő nem akar debreceni diák lenni tovább.
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Egy kiváló író kiváló regénye. Nem tesz jót neki, hogy háziolvasmány, pedig Nyilas Misi példája nem is olyan távoli, ma is belerendül a világ, ha egy tiszta és becsületes gyermeknek csalódást okoz a felnőttek világa. Ez a csalódás és megrendült bizalom azonban újjáépíti a gyermeki lelket, s még ha – a szövegből kiérezhetően – nem is oldódik föl soha igazán, mégis új távlatokat nyit épp elkezdődött életében: az emberiség tanítója, a jóság apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni. Nemes cél, mely legalábbis Móricz esetében megvalósult. Ugyanis kitűnő irodalomtörténészeink szerint a mű életrajzi ihletésű. A szerző a kommün összeomlásakor a nemzeti katasztrófák után érzett mély válságát fejezte ki, fájdalmában, csalódottságában menekülésképpen írta meg saját életérzését gyermeki szívbe ágyazva.

román

román

Én, te, ő...

román

román

Román.

román

Román.

A ​,kötet a nemrégiben megjelent Dávidkáné, továbbá Ábel és Eszter folytatásaként, Gárdonyinak az első világháború idején és közvetlenül halála előtt írott kisregényeit tartalmazza. Keletkezési sorrendben: Aggyisten, Biri!, A kürt, Leánynézőben, Ki-ki a párjával. Az Aggyisten, Biri! az írói pályafutás utolsó szakaszának talán legsikerültebb kisregénye. A gyűlöletből szerelemmé változó érzésnek, tehát egy bonyolult lelki folyamatnak reális rajza, s amellett társadalmi vonatkozású mondanivalója (az Amerikába kivándorolt magyarok helyzete) is figyelemre méltó. A kürt: egy érdekes és legyőzhetetlennek bizonyuló boldog-boldogtalan szerelmi kapcsolatnak, a Leánynézőben pedig egy vak muzsikus ébredő és beteljesülő szerelmének vonzó és meggyőző története. A kötet utolsó regénye: Ki-ki a párjával egy férfiaktól gyanakodva idegenkedő, beteg leány egyetlen szerelmének elégikus, költői képe. Mind a négy kisregény a szerelemről szól, de mind a négy más-másféle szerelemről, s az író gazdag költőiséggel és emberismerettel, művészi módon variálja az „örök témát”, s teszi egyetlenné valamennyi történetében.

A Fekete gyémántok az olya prózainak tetsző jelenből, a kiegyezés utáni magyar világ gazdasági s pénzügyi manővereinek dzsungeléből meríti tárgyát – ugyanakkor rögtön észrevehették az egykorú olvasók azt is, hogy az új téma korántsem béklyózta meg a nagy író annyiszor megcsodált képzeletét, meseszövő fantáziáját. A regény főalakja Berend Iván, aki aszkéta tudós és tökéletes világfi egyszemélyben, talán a legszélsőségesebben romantikus a Jókai hősök között. Eszményi alakja s a mellékszereplők változatos galériája körül szikrázóan izgalmas események zajlanak: a nemzeti iparosodás a lassan bontakozó polgári Magyarország vív itt öldöklő küzdelmet az idegen hatalmakkal és az idegen tőkével.

Két izgalmas, mai tárgyú kisregényt foglal magába a kötet. Az egyik, a címadó, egy hosszadalmas pörösködés története. A fiatal hős ártatlanul kerül a vádlottak padjára. Nem ismeri a bonyolult bírósági eljárást, tanácstalanul tántorog a jogszabályok útvesztőiben. Rosszindulatú ellenfelei dörzsölt fickók: a tanúk vallomásai ellentmondóak… úgy látszik, még a menyasszonya is elfordul tőle… Tárgyalás tárgyalást követ. Vajon kiderül-e az igazság?
A másik regény is ízig-vérig mai témájú. Egy idős budapesti tisztviselő újsághírből értesül róla, hogy Japánban olyan csodálatos orvosságot fedeztek fel, ami talán meggyógyíthatja halálosan beteg feleségét. Minden értékét pénzzé teszi, hogy a magyar turistacsoporttal kijuthasson a tokiói olimpiára. Ott semmi más nem érdekli, csak hogy megtalálja azt az orvost, aki az állítólagos gyógyszert felfedezte. Végül is, hosszas kalandok után, megszerzi a „csodaorvosságot”. Boldogan tér haza. – De csodák nincsenek, csak csodálatos emberek vannak…

Ritka jó könyv, kalandregényként megírt realista társadalomrajz. Pont azért tudja jól ábrázolni a korabeli magyar társadalmat, mert a szereplők egy izgalmas nyomozás során keresztül-kasul járják a vármegyét, palotától börtönig.

Knižka s podpsiom a venovaním autorky. (dat.17.3.1970)

A ​,regény főhőse egy tehetséges fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján képhamisítási bonyodalomba keveredik. Vele akarják „tudományosan hitelesítetni” hogy a montemaggiói várkastély pincéjében elhelyezett, frissen restaurált képeket Ambrogio de Predis, Leonardo da Vinci kortársa festette a kastély hajdani tulajdonosairól, a Galleraniakról. Édry Loránd, aki éppen Leonardóval és körével foglalkozik, nem teljesen gyanútlan, mégis majdnem kelepcébe esik. A friss kézjegy, a különböző eredetre valló stíluseltérések nyugtalanítják, de képtelen arra, hogy a kastély új tulajdonosával, a nagy formátumú szélhámossal saját erejéből szakítson, s visszatérjen korábbi munkájához, a fegyelmet és aszkézist igénylő tudományos kutatáshoz. Végül is szigorú és példás emberségű professzora az újságok reklámcikkeiből értesül a gyanús kalandról, s leutazik Olaszországba, hogy tehetséges tanítványát megmentse a tudománynak.
A lombard kastély-t, mely 1941-ben jelent meg először, nemcsak a művészttörténeti „rejtvényfejtés” logikája és izgalma teszi érdekessé, hanem a tudomány becsületét és a saját jövőjét kockáztató főhős vívódása és belső drámája is.

Az ,Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt, hogy legyen benne valami „démoni tárgyilagosság” önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne.
Passuth László ilyenféle nőről írta regényét. Hősnője Cecilia, a ciprusi király törvénytelen lánya, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben – hol titkon, hol nyíltan – bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signoria megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelme szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik személyében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá. Morosini figurája példázza ötletesen és szépen ezt a haldoklási folyamatot, éppen azokban a gesztusokban, melyek Ceciliával kapcsolatosak.

A dokumenttumjátékot a Magyar Radió készítette és 1977-ben bemutatta.

Román.