Németh László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

Mintegy ​,,tizenöt esztendeje jelentkezett Vathy Zsuzsa elbeszéléseivel a magyar irodalomban. Már első kísérletei méltán keltettek föltűnést, mivel a kordivatoktól függetlenül, a saját hangján, a saját letisztult, sallangmentes formavilágával és témáival hívta föl magára a figyelmet. Stílusának keresetlenséges azonban nem szürkeség, mindig megtalálja azt a szót, azt a kifejezést, amely szuggesztív erővel hat, atmoszférát, helyzetet teremt. Jellemzései tömörek, s alakjai annak ellenére karakterisztikusak, színesek, hogy a leghétköznapibb életből, a mindennapi élet eseményeiből emeli ki őket írói vizsgálódásainak boncasztalára. De ez a meghatározás nem is pontos Vathy Zsuzsa módszereit megközelítendő: a helyszín, a közeg, a helyzet és az esemény éppen olyan természetes, magától értetődő, mint esendő, csellengő, magukat kereső, tétova alakjai. Írásművészetének varázsa abban rejlik, hogy hőseinek kisszerű, szürke, köznapi világát rendkívül szuggesztíven, érzékletesen, színesen tudja megjeleníteni.